Dental Tribune Hungarian Edition No. 2, 2016

16 Tudomány és kutatás Dental Tribune Hungarian Edition – 2016. április Kis átmérőjű implantátumok A váz tervezése során nemcsak a fel- építményeken kialakított stabil érint- kezés, hanem a felépítmények pozíci- ója is fontos. Azért törekszünk széles felépítmények felhasználására, hogy a szuprastruktúra számára rendelke- zésre álló érintkezési felület oro-vesz- tibuláris szélessége közel azonos le- gyen az abban a pozícióban lévő fog szélességével.Ezazonbankifejezetten problémákat okozhat az alsó állcsont frontrégiójában, mivel az elvesztett alsó frontfogak pótlása után a nyelv- teret sokan beszűkültnek érzik. En- nek a problémának a kiküszöbölésére előnyös a kis átmérőjű implantátu- mok és felépítmények alkalmazása, amelyek egyszerre biztosítják a váz stabil rögzítettségét, ugyanakkor egy viszonylag karcsú megjelenéssel ren- delkeznek (5. a-c ábra). Eredmények 2006 júniusa és 2015 áprilisa közt 323 páciensnél helyeztünk be döntött implantátumokat, hogy a sinusemelést vagy az alsó áll- csontok vertikális augmentációját elkerüljük. A páciensek átlagos élet- kora 61,2±14,1 év volt. A legfiatalabb 41,2, a legidősebb 88,5 éves volt. 98 páciensnek a felső állcsontjába átlagosan 5,9, 193 páciensnek az alsó állcsontjába átlagosan 4,04 implan- tátumot helyeztünk. 32 páciensnek mind az alsó, mind a felső állcsont- jába kerültek implantátumok. Ezek- nél az eseteknél 4 személy esetében 4, a fennmaradó 28 esetnél 6 imp- lantátum kerül behelyezésre a felső állcsontba. Az alsó állcsontba min- den esetben 4 implantátum került. Összesen 1685 implantátum került behelyezésre, amiből 47-et a megfi- gyelési időszak alatt elvesztettünk. A Kaplan–Meier-féle túlélési arány – az összes behelyezett implantátumra vonatkoztatva – 95,0%. A ferdén be- helyezett implantátumokra vonat- koztatva 95,3%, az egyenes tengelyál- lással rendelkező implantátumokra pedig 94,2% volt (6. ábra). A felhasz- nált implantátumok eddig átlagosan 3,6±1,8 év kihordási idővel rendelkez- nek. Az implantátumvesztések során egy páciens esetében az összes, alsó állcsontba helyezett implantátumot el kellett távolítani a gyógyulási idő alatt. Az ő esetében másodszorra a kétlépcsős implantációt választot- tunk. A felső állcsontban bekövet- kezett korai implantátumvesztések esetében a ferdén behelyezett imp- lantátumokat minden esetben pó- toltuk. A fogpótlás elkészítése után bekövetkezett – a ferdén behelyezett implantátumokat érintő – implantá- tum-vesztéseket mindig pótoltuk, és a már meglévő pótlás elhorgonyzá- sára újra felhasználtuk. Az elvesztett egyenes tengelyállással rendelkező implantátumokat nem pótoltuk. Az implantátumvesztések legtöbb- ször dohányzó, illetve alapbeteg- ségekkel rendelkező pácienseknél fordultak elő. A periimplantáris gyulladás jeleit – az implantátum tengelyállásától függetlenül – azok- ban az esetekben figyelhettük meg, ahol már a behelyezéskor nem volt elegendő a rendelkezésre álló csont- mennyiség. A periimplantáris gyul- ladás esélye növekedett azoknál az eseteknél, ahol az implantátum fészkének előkészítése során nyert csontforgácsot csontpótló anyagok- kal keverve, membrántechnikák al- kalmazása mellett, augmentációra használták fel. A ferdén behelyezett implantátumok esetében nem nö- vekszik a periimplantitis kialaku- lásának az esélye, mivel ezekben az esetekben általánosságban keve- sebb implantátumot helyezünk be. Megbeszélés Az implantológián belül mindig kri- tikus szemmel vizsgálják az azon- nali implantáció keretében ellátott eseteket. A modern felületkialakí- tással rendelkező implantátumok felhasználása esetén retrográd pe- riimplantitis is kialakulhat. Az an- tibakteriális fotodinámiás terápia (aPDT) alkalmazása esetén azonban ennek a veszélye nagyban csökkent- hető. Ugyanennek az alkalmazása több időt igényel a sebészi fázis so- rán, de megfelelő sebészi techni- kával ezt az időt nagymértékben csökkenthetjük. A beavatkozás hos�- szát leginkább a fotoszenzibilizáló anyag inkubációs ideje növeli meg. Azonban, ha ennek a megvilágítását egy második asszisztensre bízzuk, a kezeléshez szükséges idő nem nő je- lentős mértékben. Ennek a kiegészítő terápiás lépésnek az alkalmazásához szükséges idő elhanyagolható, ha a későbbiekben szükségessé válható sequestrectomiákhoz, a megismé- telt implantációs beavatkozásokhoz, valamint a periimplantitis kezelésé- re fordított időhöz viszonyítjuk. A ferdén behelyezett implantátu- mok hosszú távú stabilitását nem- csak a sikerarány alapján ítélik meg. A hagyományos elvek szerint kiala- kított kezelési protokollok megkö- vetelik az implantátumok egyenes tengelyállással történő behelyezé- sét, mivel csak így biztosítható a csontos képletek fiziológiás terhe- lése. Nagyon fontos szerepe van az implantátumok mellett lévő csont- szintnek. Azt a feltételezést, hogy a ferde tengelyállású implantátumok körül nagyobb mértékben alakul ki csontlebontódás, az általunk alkal- mazott protokoll szerint, a ferdén behelyezett, szóló implantátumok körül nem sikerült megfigyelni. Az implantációs beavatkozások egyre szélesebb körben elfogadottak a páci- ensek körében. Ez a végleges pótlások- kal szemben támasztott magasabb igények megjelenésével járt együtt. A páciensek abból indulnak ki, hogy a saját fogaik elvesztése után olyan fog- pótlásokat kaphatnak, amelyek fone- tikai, funkcionális és esztétikai tulaj- donságaikban teljesen megegyeznek az általuk megszokottal. Ezért annak eldöntésére, hogy kivehető vagy rög- zített fogpótlás készüljön, nemcsak az atrofizált kemény- és lágyszövetek rendelkezésre álló vertikális dimenzi- óját kell figyelembe vennünk, hanem a különböző fogpótlások lágyszövete- ket alátámasztó és a beszédfunkciót befolyásoló hatását is. Annak érdeké- ben, hogy a beszédfunkciót – kimon- dottan az s hang képzését – ne aka- dályozzuk, meghatározó lehet, hogy a fogpótlás pontos illeszkedését egy kivehető híddal biztosítjuk. Ezáltal lehetővé válik, hogy a hangképzéshez nagyobb felület álljon rendelkezésre. Nagy jelentőséggel bír az azonnali ellátás során, hogy a készülő provizó- rium összes sajátosságát ismertessük a pácienssel, hogy kellő idő álljon a rendelkezésére, hogy megfontolja a különböző fogpótlások viselésére vo- natkozó sajátosságokat. Csak az után tudunk nekikezdeni a végleges fog- pótlás elkészítésének, miután egyér- telműentisztázódott,hogyatervezett fogpótlás miként befolyásolja majd a hangképzést. Ez azoknál a páciensek- nél bír kimondott jelentőséggel, akik az implantátumok behelyezését köve- tő azonnali ellátás előtt már részleges, kivehető protézist viseltek. Dr. Jörg Neugebauer, dr. Frank Kistler, Stephan Adler, Herbert Sontheimer, dr. Steffen Kistler, dr. Georg Bayer Forrás: BDIZ EDI konkret 2015. 02. Túlélési valószínu ˝ség Tengelyállás Túlélési valószínu ˝ség Egyenes 94,2% Ferde 95,3% Tengelyirányú terhelés Nem tengelyirányú terhelés 3. a ábra: Monolitikus ZrO2 -kerámiából CAD/CAM tech- nológiával kialakított híd (Zirkonzahn, Gais/Italien). 4. a ábra: Az alsó állcsontra készülő végleges fogpótlás kidolgozott műanyagváza (BioHPP, Bredent/Senden). 4. c ábra: A hiányzó alveolaris csont pótlására, rózsaszín műanyaggal kiegészített rögzített fogpótlás (crea.lign, Bredent/Senden). 5. a ábra: Fiziológiás állapotban lévő, reakciómentes lágyrészek. 5. b ábra: Parodontálisan károsodott fogak eltávolítása után, korai ellátás keretében készült fogpótlás, amely az állcsontgerinc egy részét műanyaggal pótolja. 5. c. ábra: Kontroll RTG-felvétel azonnali implantációt kö- vető azonnali ellátásról (SKY fast & fixed, Bredent medical/ Senden). 4. b ábra: A műanyagvázra rögzített leplezőréteg (novo.lign, Bredent/Senden). 4. d ábra: A kontroll RTG felvételen jól megfigyelhető a műanyagvázak jellegzetes radiolucens megjelenése. 3. b ábra: A felső állcsonthoz tengelyirányú csavarozással rögzített CAD/CAM híd. 6. ábra: Az egyenes és ferde tengelyállással behelyezett implantátumok túlélése Kaplan–Meier szerint. Dental Tribune 2016-2.indd 16 2016. 04. 11. 13:58 Dental Tribune 2016-2.indd 162016. 04. 11. 13:58

Dental Tribune Hungarian Edition No. 2, 2016

Oldal áttekintő