Dental Tribune Hungary Edition No. 1, 2017

4 IRÁNYVONALAK, ALKALMAZÁSOK Dental Tribune Hungary Edition | 2017/01 Implantáció és augmentáció Leheto˝ségek és korlátok az orális implantológiában, augmentáció után egyedi, páciensspecifikus xenogén vagy alloplasztikus blokkok gyártása. Azonban ezek az eljárások kevésbé megbízhatóak. Mind a három mód- szer a graft teljes immobilizációját igényli. A graft mobilitása vagy az érintett terület terhelése, nyomása (pl. a csontpótlást követően viselt fogsor által) például egy ideiglenes pótlás által gyakran sikertelenséghez, a graft elvesztéséhez vezet. A feszü- lésmentes sebzárás nélkülözhetetlen, hogy elkerüljük az esetleges későbbi fertőzéseket és a seb szétnyílását. Közepes méretű csontdefektusok helyreállítása csípőcsontból származó autológ grafttal Nagyobb defektusok vertikális és horizontális kiterjedésű szövethi- ánnyal, amelyeket trauma vagy tu- morreszekció okozott (blokkreszek- ció vagy az állcsont folytonosságát megszüntető, ún. szegmentreszek- ció), helyreállíthatók szabad, nem nyelezett, a csípőlapátból származó graftok transzplantációjával (1. a–2. c ábrák). A graft lehet mono- vagy bikortikális csontblokk. A rekonstru- álni kívánt defektus ne haladja meg az 5-7 cm-t. A csontblokk különböző formájú lehet, és adaptálható a de- fektushoz. Továbbá spongiosa is ki- nyerhető, hogy a fennmaradó réseket is feltölthessük. A hátrányok között meg kell említenünk a műtéttel járó utópanaszokat és morbiditást, vala- mint időnként a graft jelentős része (akár egynegyede is) felszívódhat. A posztoperatív időszak alatt a páciens mozgása korlátozott, ebből kifolyólag per os trombocitaaggregáció-gátló kezelés is szükségessé válhat. elő. A koagulumban a növekedési faktorok jelenléte és azok fokozott koncentrációja a csontpótló anyaggal való összekeveréskor előnyösen befo- lyásolja a gyógyulást, és jobb stabili- tást biztosít. Kis defektusok augmentációja intraorális csontblokkokkal Vertikális csont hiánya vagy keskeny állcsontgerinc esetén, amikor meg- felelő primer stabilitást nem tudunk elérni, először onlay augmentáció- ra lehet szükség. A mandibula ret- romoláris területe (legfőképpen), a mentumtájék vagy a tuber maxillae lehetséges donor területek lehetnek csontblokkokhoz vagy -héjakhoz. A donor és recipiens területek közelsé- ge előnyösebb lehet mind időmeg- takarításban, mind a morbiditás mérséklésében, mint a távolabbi te- rületről nyert graftok esetében. Miu- tán a recipiens területet feltártuk, és a graftot kinyertük a donor területről, a blokkot méretében és alakjában úgy alakítjuk, hogy az minél nagyobb fe- lületen érintkezhessen a defektussal, és könnyen revaszkularizálódhasson. Egy másik alternatívája az úgyne- vezett héjtechnika, amikor a graft mérete meghaladja a defektusét. A héj lényegében egy igen stabil, nem felszívódó membránként funkcionál, az így keletkezett zárt csontüreget au- tológ csontforgáccsal vagy csontpót- lóval töltjük fel. Ez gyorsítja az erek benövését. Egy másik alternatíva az 2a 2b 1a 1c 1b 1d 1e 1. a–e ábrák: Mandibulatumor miatti blokkreszekciót követo˝ vertikális augmentáció a csípo˝lapátból származó grafttal. Kiindu- lási állapot a reszekció után (a), a monokortikális csontdarab helyzete (b), implantáció (c), a kivett graft (d), a végso˝ gömbreten- ciós pótlás járulékos kapcsokkal (e). Dr. Jan Wolff, prof. dr. Martin Gosau, dr. Till Gerlach, prof. dr. Ralf Bürgers (Németország) Az orális implantológia megkerülhetet- lenné vált a fogpótlások területén. Az intenzív kutatási erőfeszítéseknek és az eredményes felületmódosításoknak köszönhetően, úgy tűnik, az implan- tátumok osszeintegrációja többé nem jelent problémát. Azonban mi a helyzet az időnként igen kiterjedt csontdefek- tusokkal, mint például amit egy eltá- volított tumor hagy maga után? Amíg ezek az esetek továbbra is megoldatlan problémát jelentettek az orális implan- tológia kezdetekor, ma számos koncep- ció létezik, még a nagyobb defektusok funkcionális és esztétikai helyreállításá- ra is. Ez a cikk bemutat néhány klinikai példát, hogy kiemelje a lehetőségeket és a korlátokat a csontpótlás és az imp- lantáció területén. Tervezés A megfelelő implantátum pozíciója alapvetően meghatározza a funkcioná- lis, esztétikai és protetikai eredményt. A tervezést a végső, elérni kívánt ered- ménynek kell vezetnie, el kell képzel- nünk azt még a csontpótlás előtt. Ezt a megközelítést protetikailag irányított vagy visszafelé tervezésnek (backward\ crown down planning) nevezzük, meg- valósulhat hagyományos wax-up vagy CBCT- vagy CT-felvételen alapuló CAD segítségével. Hogy milyen augmentáci- ós eljárást alkalmazunk, az a rendelke- zésre álló csont magasságától és széles- ségétől függ. Először el kell döntenünk, hogy egy- vagy kétlépcsős eljárást al- kalmazunk-e a rekonstrukciókor. Álta- lában a kétlépésest kell választanunk, ha a rendelkezésre álló csont nem teszi lehetővé a korrekt protetikai implantá- tumpozicionálást, vagy nem tudunk megfelelő primer stabilitást elérni a műtét közben. Ez kizárná az olyan módszereket, mint a laterálaugmentá- ció membránnal vagy anélkül, valamit a csonthasításos, tágításos eljárások ön- álló alkalmazása. Alveolusprezerváció és a kisebb defektusok augmentációja A fogelvesztés után a processus alveola- rist a periodontális rostokon keresztül többé nem éri funkcionális terhelés, így annak csontállománya fokozatosan sorvadni kezd. A fogak elvesztésének pillanatában rendelkezésre álló cson- tállomány és a remodeling mennyiségi változása együttesen határozzák meg, hogy mennyi csonttal gazdálkodha- tunk az implantációkor. A korai implantáció és a különböző al- veolus/gerinc prezervációs technikák (atraumatikus fogeltávolítás, a bucca- lis csont megőrzése, csontpótló anya- gok, membránok, kötőszöveti graftok használata) mérsékelhetik a csontvesz- teséget. Kisméretű egyfalú és kétfalú defektusok augmentációja Autológ csontforgácsot vagy allogén, xenogén vagy alloplasztikus csont- pótló anyagokat használhatunk a kisebb defektusok helyreállításához, akár az implantációval egy időben. Ezek az anyagok általában szemcsés formátumban kaphatók, és megha- tározott csontdefektusok, vagy az implantátum és a csontos fal közötti rés (2 mm-ig) feltöltésére használha- tók. Általában membránnal kombi- nálva használjuk, hogy stabilizáljuk az anyag formáját, valamint jobban kontrolállhassuk a gyógyulást az irányított csont/szövet regeneráció irányelvei szerint. Egy másik megkö- zelítés centrifugált plazma kivonásá- ból áll, mint például a vérlemezkében gazdag plazmáé (PRP: platelet rich plasma) a páciens saját véréből, ami- ből centrifugálással, utókezeléssel membránszerű anyagot állíthatunk 2c 2. a–c ábrák: Mandibulaszegment helyreállítása bikortikális csípo˝grafttal. Kezdeti szituáció tumorreszekció után, rekonstrukciós lemezzel (a), a graft rögzítése (b), a gyógyult állapot az implantációkor (c).

Dental Tribune Hungary Edition No. 1, 2017

Oldal áttekintő